Keresés

"Az ember látása 99,9%-ban használhatatlan."


Ez a mondat A Google titok nevű könyvben jött szembe, és egy nagyon egyszerű kísérlet is van benne a kételkedőknek:

két cetlire rajzolj valami hasonló, de azért egy apró részletében különböző dolgot. Aztán meredten nézz egy fix pontra, például a szemben lévő falon. Most húzz egyet a cetlik közül, nyújtsd ki a karod, kezedben a magad felé fordított képpel. Arra figyelj, hogy továbbra is a fix pontot nézd és ne álljon ennek az útjába a kezedben lévő cetli, ne takard el a fix pontot. Most lassan közelítsd a cetlit az arcod felé. Ne csalj, továbbra is csak a pontot nézd. Meg fogod tapasztalni, hogy nagyon közel kell hozni a szemedhez a cetlidet, hogy meg tudd állapítani, melyik rajzod tartod a kezedben.

(Én például két emberkét rajzoltam, az egyiknek lefelé, a másiknak felfelé görbült a szája.)


Ez azért van, mert csak egy nagyon kicsi területen látunk élesen. Tudod, mennyire kicsi ez a rész? Nézz le a kisujjad utolsó ujjbegyére, annak körülbelül a fele.

Hogyan látunk mégis mindent magunk körül? A szemünk sok apró, de gyors szemmozgásából az agyunk összerak egy képet, a többit pedig kiegészíti...saját belátása szerint. :-) Így aztán előfordulhat, hogy nem pont úgy érzékeljük a valóságot, ahogy igazából az létezik. Ha még nem láttad azt a kísérletet a Youtube-on arról, mit hogyan észlelünk, ahol labdapattintásokat kell számolni, érdemes megnézni.


Hogyan tudod ezt kamatoztatni olvasás közben?


Az a rész, amit egy szóból élesen látsz, pusztán néhány betűnyi hosszúságú. A fókuszponttól egyre távolabb eső betűk pedig egyre halványabbak. Az agyunk a homályos részből is szerez információt, például valószínűsíti, hogy fog befejeződni az adott szó, bár még nem látja élesen a végét. Vagyis kiegísziti az élesen látott információt.

De úgy is dönthet az agyad, hogy bizony fogalma sincs, mi lesz az adott szónak a vége, ezért egy pár betűvel odébb is keres egy fix pontot az adott szón és azt a részt is "elolvassa".


Mitől függ, hogy tovább ugrasz-e a következő szóra vagy még időzöl rajta egy kicsit? Például, hogy mennyire ismered. Azokat a szavakat, szókapcsolatokat, amiket sokszor látunk, hamarabb felismerjük már az első pár betűből is.

Vagy attól is, hogy mennyire ismered az író stílusát. A magyar nyelvben például sok a szóvégi rag, amik befolyásolják a jelentést. Ha sokat olvasol egy adott szerzőtől, akkor egy idő után ráhangolódsz, körülbelül ki fogod találni, hogy melyik szó mikor hogyan végződik, még akkor is, ha nem az éleslátás helyén van az adott rag, hanem már a homályos zónában.


Nyilván minél több részre kell bontanod egy szót, minél több részére kell ráfixálnod a tekinteteddel, annál tovább fog tartani az olvasás. Ha azonban átfutod a szöveget, szánsz rá pár percet, hogy ismerkedj a stílussal, átfogó képet alkotsz a témáról, szoktatod a szemed a betűtípushoz, akkor sokat tehetsz azért, hogy mindezek után úgy tudj gyorsan átolvasni egy szöveget, hogy valóban mindent megértesz belőle akkor is, ha nem állsz meg m-i-n-d-e-n e-g-y-e-s b-e-t-ű-n-é-l, hanem lendületesen haladsz előre.


A LiteraGo-ban sok interaktív gyakorlatot találsz mindezek gyakorlására.


A bejegyzés elején lévő kísérlet és a látásunkkal kapcsolatos adat Stephen Macknik és Susana Martinez-Conde, a Barrow Neurological Institute laboratóriumigazgatóitól származnak és A Google titok című könyvben olvastunk minderről (Bock, 2015).